KOVÁCS András Ferenc - PARTI NAGY Lajosszonettjátékok

KAF: RÍMPÁROCK (Arany Louis d'Or! / Ohne PNL! / Szívben koridor, / sosem önölő! // DRága Lajosom! / Sohse PNL... /Kacsóm baloson / versbe béemel.// Küldök, ím Neked / némely rímeket: / jópár elkopott / rossz közhely*... kaputt! // Arany Louis d'Or, / lelki politúr / értük megbocsáss."
(*Lábjegyzet: "Nincsen számodra Heil!")
RÍMPÁRIS MONTPARNASSE-ON / DÁNIEL / LOMBARD ASSZON / SZÁLLNI EL // SEINE / HAJÓK IS / VISZEN / HA KÓDIS // LOMHA GÁLYA / COMB NEGÉLYE / LAPÁTOK // VAK ÁTOK / ÚR LE-FEL / TOUR EIFFEL TÜBINGÁZÁS TÜBINGÁT / VADKACSÁKOK / CSACSKA ÁTOK / INDÁK // EPRET / HÖLDERLINÜL / BÖLCS BERLIN ÜL / SEPRETT // FÁCSKA / RÁCSRA / MOCCANÁS // BODZA VÁS / LOCSOLNA KÉZ / CSOLNAKÁZ BÉTSI SZELETT MONDSEÉN / ALPESEK / MONDÉN / TALP' ESEK // MOZART / MARCIPÁN / KÓC ÁRT / HARCI PÁN // VOLT-E, HÍD-E / ALTE SCHMIEDE / VÉNÜL // WIENÜL / ZEITGEIST / PLAJBÁSZT
P.S. "A Hölderlinturm éjbe túr ma. / Nézik a felhők: légi turmák... / Hol libegnek a régi hölgyek, / a göndör germán gondolák, / ha minden fürthjök ondolált... / "E hely, hol Friedrich meggárgyula" / - jegyzi naplóba Neckar Gyula. / Beh kár! / Pekár! / Also: / ne essék több bal szó! / (Se Balczó!) /

PARTI NAGY LAJOS
Rímpáris
Sörényderengés fenn, a MONTPARNASSE-ON.
Rímpáristálló, mondja DÁNIEL,
a szölke hajnal, súlyos LOMBARD ASSZONY,
bő lombja közt beh' fognék SZÁLLNI EL.
Oroszlánpák közt alszik még a SEINE,
s félalszanak a plexicsúf HAJÓK IS,
álmában turistát azt nem VISZEN
egy sem, sosem, lett légyen még HA KÓDIS,
öregségére luggadt, LOMHA GÁLYA...
S bár élni kell, ha, - szőke COMB NEGÉLYE -
feljő a nap, a turboid LAPÁTOK
minden szava egy vízbemart, VAK ÁTOK:
a melltűtök, mely szívből SZÚR LE-FEL,
legyen tinéktek hát a TOUR EIFFEL!
Tübingázás
Hallgasd a zápor- s hagymavert TÜBINGÁT,
a szárnyuk alá búvó VADKACSÁKOK
kis vicceit, megannyi CSACSKA ÁTOK,
de mélybe húzzák mindet néma INDÁK.
Hány rossz poéta sírna itten EPRET,
hogy megtanulna tán HÖLDERLINÜL,
de szívében a túl BÖLCS BERLIN ÜL,
hol pitvar s kamra színtisztára SEPRETT.
Itt nem rinyál a vattabélü FÁCSKA,
s bár fáj a kéj, ha rádagad a RÁCSRA,
itt bévül moccan minden MOCCANÁS,
bodzás vastól vasízű bodza vás,
s a szörp, mit széjjel nem locsolna KÉZ,
vascsöpphajók, a Stixen CSOLNAKÁZ.
Bétsi szelet
Már bútsú-nótám bukfenczol a MONDSEÉN,
Tótágaskodnak fönt-lent ALPESEK,
Jár hopsz a szám, e ketsketánczú MONDÉN,
Hun fejre állok, hun meg TALP' ESEK.
Hát servus, Béts, te Wolfgang Kugel MOZART,
te mélytziáni, színlelt MARCIPÁN,
Spielbábuidnak tán a póri KÓC ÁRT,
hogy mandulátúl nyől, ki HARCI PÁN?
Mindegy. S az is, hogy protkó VOLT-E, HÍD-E
Versfújtatód, e nyelvi ALTE SCHMIEDE,
Hisz míder és modor bár szépetskére VÉNÜL,
Én nem fogok már sohsem élni WIENÜL,
Árkád alatt iázok, s nints a ZEITGEIST,
melly még hegyezne bennem víni PLAJBÁSZT.

--------------------------------------------------------------------------------
PNL: Rímsorok (melyeket KAFnak / küldök, hátha ráharapnak/ s húrba csapnak ujjai / s nem áll ellent némi RAP-nak / huszárló egy kéziratnak / nem tud nemet mondani)
Párizsenánt ANZIX / KEDVES DANI / ELMONDANI / AZ FIX // HALVA MOST / FÜZET FOG / TÜZET FOG / CALVADOST // BONAPARTE / JÓT AKART-E / MÉSZ ODA // A LA CARTE E / (V)AKARD TE / KÉSZ CSODA Stuttgart, te Dám STUTTGART / AZ INGEN / UDVART / TÜBINGEN // FÁCSKÁT / KERETBEN / RÁCSÁT / MEREDTEN // SZÉL RÁZ / MÉLÁZ / MEGőSZÜL // FORMÁZ / VÉRMÁZ / MEG ő SZÜL Bécsi lócit' FőTERÉT / KONFLISOKKAL / S MÉGIS OKKAL / GOETHE-RÉT // SZÁLL A LÓCIT' / VÉRCSATORNA / TÁN CSADORBA / PÁR GALÓC' ITT // GOMBAPAPRIK' / SZÚR AZ AFRIK / PAMLAGON // SORBANÁLL IS / OLY BANÁLIS / PARLAGON
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Párizsenánt
Lutéciából, ládd, egy antik ANZIX
Köszönt, Varróm! Ave, KEDVES DANI!
De minderrül mondént ELMONDANI
Ma tán deákul sem lehetne - AZ FIX!
Latin Negyedben élve-HALVA MOST
Poete pöngetni nem szüzet - FÜZET FOG,
Míg lanyha lantja alja langy TÜZET FOG,
Majd alvadozva kortyint CALVADOST.
Bezzeg márványban alszik BONAPARTE!
Dicső bizsu!... Ne kérdd, hogy JÓT AKART-E?
Giccs ő, gloár - s te oltott MÉSZ ODA.
A kártevés létvágya A LA CARTE E
Szép isztoárban... Ám bármint VAKARD TE -
Páris volt, van, lesz, s máris KÉSZ CSODA!
Stuttgart, te Dám
Elsvábítottál, s elhagysz, drága STUTTGART!
Fityegnék rajtad, csonka gomb AZ INGEN,
De fecskeszárnyak seprik már az UDVART,
S beteg terekre tornyosul TÜBINGEN.
A házfalnak feszülve nézd a FÁCSKÁT:
Görcsöl, vonaglik megvasalt KERETBEN.
Törzsét úgy vágja, járja néma RÁCS ÁT,
Hogy szinte már öröklét - vár MEREDTEN.
Mint érckakas, ha Neckar-parti SZÉL RÁZ,
Fölrezzenek, de Scardanelli MÉLÁZ,
S a bodza fürtje hirtelen MEGőSZÜL.
S a fellegek, mit lelkem árnya FORMÁZ!
S a menny acélján fény, akárhaVÉRMÁZ!
S a versek is, miket csak én MEG ő SZÜL!
Bécsi lócit'
Wolfgang, szagold Szent Estván FőTERÉT!
Terjeng a lóca' - ring a KONFLISOKKAL
Selymás labanczi lóding... S MÉGIS OKKAL
Nyit, hej, dizőzlányt égi GOETHE-RÉT!
Schubert-dallatra szöszkén SZÁLL A LÓCIT' -
Skízkardon zeng a bétsi VÉRCSATORNA!...
S ha csacska Stancid búna TÁN CSADORBA -
Mit mérgelődsz?... Kinő még PÁR GALÓC' ITT.
S a Gürtelen balkáni GOMBAPAPRIK'!
Gatyádba túr fraj, szembe SZÚR AZ AFRIK -
S műt élvezel cukrászdi PAMLAGON...
Kriptákoknál turist' ha SORBANÁLL IS -
Halottnak lenni, Mozart, OLY BANÁLIS,
Amíg élők hevernek PARLAGON!