Interjú Parti Nagy Lajossal

Reggeli krónika - Kossuth Rádió, 1999. március 17.
Rögtön zavarban vagyok, írónak, költőnek: hogy mutassam be Önt? Mind a kettőnek?
Parti Nagy Lajos: Írónak a legegyszerűbb, ha már.

Műsorvezető: Írónak a legegyszerűbb. Ennek a beszélgetésnek az apropója nem mai, de hamarosan elkövetkezendő esemény, tudniillik a Kamrában 30-án este Az író színháza következő vendége Parti Nagy Lajos. És együtt hallgattuk az elsőkötetes író beszámolóját, aki mondta, hogy szeretné elkerülni, hogy nevetséges helyzetbe kerüljön, mert az ember bakizhat, mert az ember érthető, hogy egy kicsit izgul. Maga hogy van az élőbeszéddel?
PNL: Hát az ember előbb-utóbb beletanul, megtanulja, elmúlik az izgalma, nem nagyon izgatja. Az emberben állandóan van egy drukk, hogy hülyeségeket beszél és nevetséges helyzetbe kerül. Ez a drukk, ez nem sokkal nagyobb akkor, hogyha akár az ember élő adásban beszél.

Műsorvezető: Papír előtt ez nem jut eszébe, hogy valami bolondságot ír le?
PNL: Ha úgy érti a papír előttöt, hogy munka közben, akkor hát dehogynem, de hát azért van a radír meg a metaforikus radír, hogy az ember töröljön, és a számítógépben a törlőberendezések. Úgyhogy az ember rengeteg hülyeséget gondol, beszél, ír, és ezeket folytonosan korrigálja, és ezeknek a korrekcióknak a korelációja a mű, hogy ilyen randán fejezzem be a mondatot.

Műsorvezető: Az előző vendég a Katona Kamrában Korniss Mihály volt, aki elmondta műsorunknak, hogy ő imád előadni, imád fölolvasni. Szóval boldog, hogy a színész feladatát is teljesítheti. Maga hogy van ezzel? Maga élvezni fogja?
PNL: Hát a Korniss alapvetően színész, a szónak a sokféle értelmében is. Én nem vagyok az, és én azt hiszem, ebbe is inkább beletanultam, mint...

Műsorvezető: Maga magyar-történelem szakot végzett meg könyvtáros volt.
PNL: Igen, de hát ennek önmagában nincs köze a dologhoz. Én azt hiszem, hogy egyre fontosabb lesz, hogy az ember viszonylag tagoltan, viszonylag hitelesen képes legyen elmondani a saját szövegeit. Van egy nagyon érdekes áttolódás a befogadásban, hogy ugyan az olvasás továbbra is a legfontosabb, mint egy magányos tevékenység. Nagyon érdekes, hogy nagyon sokan, vájtfülű olvasók is szívesen hallgatnak meg szövegeket, főképpen a szerzőtől. Kicsit másak a hangsúlyok, több mindent megtudok a szövegből, hogyha az írótól hallom ezt a szöveget. Azonkívül legyünk őszinték, sokan bizonyos szövegeket nem olvasnak el, mert nincs rá idejük, de adott esetben meghallgatják. Tessenek csak megnézni a nyugat-európai könyvesboltok hangos polcait, ahol tömegével állnak a CD-k, a kazetták, amelyen írók olvassák fel a saját műveiket, illetve színészek az írók műveit.

Műsorvezető: Parti Nagy Lajos egyébként '53-as születésű. Csak azért mondom, hogy akik nem pontosan tudják, hogy hova tegyék, így könnyen kiszámolhatják, és amikor kerestem Önt és Németországban volt, így az édesanyjával telefonáltam, tőle tudtam meg, hogy Maga egyéves korában már fantasztikusan beszélt, szóval egészen különleges kommunikációs készsége van. Ez vajon már akkor determinálta, hogy ebből a kisfiúból író lesz?
PNL: Dehogyis determinálta. Hát sok kisgyerek van, aki egyéves korában már beszél, viszont én lehet, hogy egyéves koromban nem tudtam menni. Hát ezek különféle dolgok.

Műsorvezető: Lehet, de állandóan mesélni kellett Magának, mondja az édesanyja.
PNL: Bizonyára összefügg, hát ezek a dolgok, ezek valahol összefüggenek, de szó sincs és szó sem lehet determinációról. Nyilván vannak képességek, amelyek nélkül ezt a pályát, mint ahogy más képességek nélkül a kosárlabdázást nem lehetne mívelni, de ebből még nem következik az, hogy valakiből mondjuk író lesz. Hát én igen, én valószínű, hogy az egyetlenegy dolog, amit viszonylag jól tudok az életben, az különféle mondatoknak az így-úgy való megfogalmazása, ahogy más történetesen kézen tud járni vagy nem tudom én, mit.

Műsorvezető: És teljesen világos volt számára, hogy nem tanítani akar, nem könyvtáros akar lenni. Sok mindent tehetett volna, meg sok mindent kellett is tennie, vagy hosszú ideig úgy gondolta, hogy az írás, az más dolgok mellett fut majd párhuzamosan?
PNL: Hát nézze, énnekem nagy szerencsém volt, én '77-ben végeztem és '79-től már a Jelenkor szerkesztőségében dolgoztam szerkesztőként, egészen '86-ig, és azóta vagyok úgymond szabadfoglalkozású író. Tehát én...

Műsorvezető: Az életrajza itt van előttem. Egyszerűen csak érteni szeretném, hogy az ember mikor kezdi vagy Maga pontosan mikor kezdte világosan tudni, hogy én csak ezt akarom csinálni.
PNL: Hát nézze, én világosan tudni azt hiszem, hogy 16-17 éves koromban már tudtam. De más tudni és más merni megcsinálni.

Műsorvezető: Az első verse jelent meg 16 évesen egyébként.
PNL: Hát olyasmi, 16-17 évesen jelent meg az első vers. Én azóta ezt tudtam, a szabadfoglalkozásúnak lenni, vagyis csak ezzel foglalkozni, az alapvetően egzisztenciális elszánás kérdése volt. Akkor is az volt, most is az tulajdonképpen.

Műsorvezető: Mi lett a versekkel?
PNL: Hát a versek, azok azért...

Műsorvezető: Hatalmas színházi sikerei voltak, vannak, az Ibusár most megy a Játékszínben, igazán fergeteges sikerrel.
PNL: Írok én verseket is azért, csak nem mindig az válik, egyébként ez nem nagyon válik szét az emberben, különféle dolgokat csinál, de ugyanaz a kéz csinálja ezeket a különféle dolgokat. Lesznek majd versek is, meg prózák is meg mindenfélék. Én a Kamrában általában prózákat szoktam fölolvasni, és most is valami módon rövid prózából áll össze ez a kétszer egy óra.

Műsorvezető: Egy mondatnyi idő van még arra, hogy a Kamrába kik jöjjenek, kik azok, akik úgy gondolja, hogy jól fogják érezni magukat azon az estén, akiknek megéri.
PNL: Hát én azt gondolom, hogy mindenki, aki befér.

Műsorvezető: Tehát 30-án a Kamrában Önök találkozhatnak Parti Nagy Lajossal, aki a Napközben utolsó vendége volt ma.
Forrás: Magyar Rádió