Ibusár - Mauzóleum

A játszóhely egy közepesen lepusztult vidéki vasútállomás, Ibusár-megállóhely váróterme. Ugyanakkor konyha, operettszínpad, mikor mire van szükség.
Kétoldalt jellegzetesen ronda várótermi padok, a falon menetrend, plakátok, a padló olajas. Nyomott, realista tér. Szemben pénztárfülke üvegablaka.
A darab kezdetekor kora reggeli félhomály van, félsötét, szolid állomási zajok, szemafor cirpeg, telefon csönget egy picit. Kintről a kisváros hajnali zajai, kakas, kutya, vekker, a taszári busz.
Perceg és hunyorog egy haldokló neoncső.
A távolban hangol valami nagyzenekar, netán megszólal a hangosbemondó MÁV-szignálja, mindez halk és esetleges, mint mikor fölszakadozik a csönd, olyan. S idekeverhetők egy nagyszínház, opera vagy operett előadás előtti zajai, székek puffanása, finom köhögés, ropis zacskó, ama közös lélegzet utolsó csengőszókor.
A zene különféle elbárgyult melódiák parafrázisa, egyik vezérdallama mindenképp a Magyar Államvasutak szignálja, az a bizonyos pályaudvari tá-ririrá-rárá.
Ami operett-jelenet, az nagyon operett, nagyon habos és nagyon zenés, ami konyha vagy állomás, ami valóság, az nagyon zenétlen, illetve annyira „zenés”, mint egy októbervégi esős csütörtök Ibusár-megállóhelyen.
Első jelenet
Operett

ANYUSKA
Oldalt, valami sarokban, dobogón, hokkedlin, mindenesetre a pénztárral ellentétes oldalon, a „konyhában”, érett, telt spirálfüzetből olvas föl, magának és nehézkesen. Külön fény nincs rajta, annyira látszik, amennyire lassan „kivilágosodik a szín”. Kivilágosodik a szín, aminőnek balján a főhercegi palota neobarokk sziluettje pompázik. A háttérben vörösen izzó csatatér pirosodik. Középen rózsabokrok keretezte pompás filagória, nád ozsonnázó asztalokkal és székekkel. Jobbra természet, valamint bővízűen csobogó kis csermelypatak helyezkedik el stéggel, türkizre festett kis kabinnal… Fölnéz, hangot vált. Joli! Jolika! Mindjárt fél hét. Ismét a füzetből. Épp kél föl a nap véres koronája. A palota kapuján Amália hercegkisasszony halad ki dresszben, köntösben, kezében szappan, törölköző, mitesszer…

Már Anyuska szövege alatt megszólal a Nyitány, a süket, reggeli világosság bornírt és habos operettfényekbe vált át, s valamelyik ajtón, talpig operettben, belép Amália.
Hercegi fürdőköpeny és dressz, koronás törölköző, a nyakában piros-fehér-zöld tollboa, lábán pomponos strandpapucs, ilyesmi.

AMÁLIA
Énekel.
Ha füttyöget a kis madárka,
Én sem alhatom,
Fittyet vetek kis nyoszolyámra
És promt elhagyom.
E resti mód, e honffy átok
Rossz fényt vetne rám,
Inkább egy jó nagyot kiáltok:
Jer fürdőruhám!

Ujjé a hajnal újra itt van,
Nem tétlenkedem.
E tiszta vízü kis patakban,
Itt az én helyem.
Rózsaujja itt van ujjé,
Ébred már a Hon,
Én pedig a gyöngyharmatban
Megtisztálkodom.

Eltűnik, együtt az operett fényekkel, vaskos, reális jelenés.