Hétkék

Bertók Lászlónak
Hetvenedik születés-
Napján ajánlom.

Isten éltessen!
Igazán szép nap van ma.
Ad rá, hogy tessen,
Süt a nap megzakkanva.
Dichtungszerűség.
Mielőtt elpattanna,
Hétkék, derűs ég.

Kedves Laci, az
Öt szótag, illetve hét,
Nyűgöz, kötelez,
Tapsolja mindkét kezét
Fényesre, ujjé,
S nőjön, ki háromkát ír,
Tizenhét ujja.

Ültem itt délel
Őtt, s ülök beleérve
A széllelbélel
Te délutáni révbe,
Ülök ez alkal,
S mire a tárgyra térek,
A sál is elkel.

Az őszi rögval
Óság már minden órám,
Őszintén megval,
Lombráz szemekkel néz rám,
Elücsörögne
A tar bokorzat némán,
S lehull zörögve.

Sőt lelevelez
A naptári elmúlás,
Kedves Laci, ez
Szép, hogy hetven Mikulás
Van már talonban,
S mert a rím: kényszer, mi más:
Vígan jajongvan.

A tárgyra térlek:
E szokvány vershelyzetben
Fejet és térdet
Hajtok, sok év a hetven,
Nem piperészet,
És elsuhan kegyetlen.
Utol nem érlek.

Utol, hová is?
Addig jó, míg előttem,
Sok éven át még
Deresbe, dicsbe szőtten.
Mit kerülgessem:
Légy nagy öreg sokáig,
Isten éltessen!