Grafitneszversek

Dallszöveg

Zsákkal ha tükröt borítok elébed,
s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én.
Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez,
egy habzó ég van mélyén és tején.

Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez,
s mi dallamához zúzott üvegén?
Guggolj közel, de akárhonnan nézzed,
nincs egyrészt látvány s másrészről a fény.

A dallam nem változtat szövegén,
külön sem ez, sem az nem posztulálja,
darált egész, mi, úgymond, költemény,

és nincsen honnan kétrét nézni rá, ha
egy test az ég s a zizgő őrlemény,
dallam s szöveg precíz tükördarája.

Napszállat (nyugat)

Egy asszony rőtegér kalapban,
és görbe tű van szúrval abban,
akár egy képes, régi lapban,
léptet fakón a rőt kalapban.
Szalagja kis csokorra jár még,
habár a végső bogra vár rég,
két szemében két kurta nyárvég,
szalámivégben szalmiák ég.
Mint villanyújság R-betűje,
kigyullad olcsó, görbe tűje
az elefántláb alkonyatban,
menet mani- sőt pedikűrre
egy vérlakk cukrászdába ül be
habra, de ólom úszik abban.