K. D. 154 pillantása

Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe. Előszó Fráter Zoltán. A kötetet összeállította, szerkesztette és az utószót írta Kovács Ida. Design, tipográfiai, nyomdai előkészítés Fákó Árpád. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2006. 144 oldal, 2800 Ft

Lassan tizenöt éve lóg a dolgozószobám vagy hát szobáim falán a fényképe. Mikor egy költözés után a véglegesség szokásos igézetében - sic itur ad acta - kiakasztottam, fiatalabb volt nálam, mostanság én vagyok az öregebb, és ez már így marad egy ideig.


Hezitt

Egy nem beszéd rekonstrukciója

Alantiakat december 23-án kora délután, az AKKU Egyesület AKKORD című rendezvényén mondtam el a Kálvin téri aluljáróban, ahol is színészek, zenészek színházi emberek, társulatok léptek fel, név szerint - igen, ideírom őket név szerint -: az AHA-Hajléktalan Színház, az Atlantis Színház, Básti Juli, Cserna Antal, Dévai Nagy Kamilla és Labant Csaba, valamint a Krónikás Zenede Kárpát-medencei növendékei, Egri Márta, Érsek Dóra és Budai Márta, a Finita la Commedia társulat, Galkó Balázs, Hegedűs D.


Ambrus Judit – Parti Nagy Lajos

Levelek Parti Nagy Lajoshoz. Parti Nagy Lajos és Ambrus Judit levélváltása

Kedves Lajos, midőn ezt írom, zord a lelkem, mint behabart cimbalom, de ne is próbáljál mobili telefoni szókkal szándékomtól eltéríteni, mert nem. Együtt akartam válaszolgatni az olvasóink kérdéseire teVéled, igen, mert tudom, de nem, mert azt is tudom. Végignéztem a Hozzánk (értsd: nagy há), mit Hozzánk?!


Őszömi beszéd

A nagy Duna mentében ennyit még az illetlen beszéd kurva anyját nem szidták.

E lakocska, mely amúgy igen drága nékem, szemforgatásban mindig is virtuóz volt, s itt abba is hagyhatnám, írhatnék az őszről, de nem hagyom, és nem írok. Az utóbbi évek legszebb kora őszét elfújta az idők szele, a szél entése, hogy finom legyek (Magya rember nemtrá gár / rohadt geci akor mány!), másként mondva: derék hazám az elmúlt két hétben leminősítette magát a vacak, mállékony, véres-röhejes banánköztársaságok szintjére.


Hóvaku

A Hóvaku eredetileg a Lyoni omnibusz című tévéműsor felkérésére íródott: egy-egy fényképre komponáltak novellákat a szerzők. A novella egy későbbi változata a Liget című folyóirat 1997/1-es számában jelent meg. Mi most először az eredeti művet közöljük az ihlető fényképpel együtt, s utána elolvashatják ennek a novellának a tizenegy évvel későbbi, a mostani változatát, mely nemsokára megjelenik a szerző új kötetében, A fagyott kutya lábában.


Hóvaku 1995 (Lyoni omnibusz)


Ottlik mint szemránckrém

(Elhangzott június 8-án délután 4 órakor a Vörösmarty téren.)


Angyal(szárny)cédulák

„6-van nadi alacu fénies szárnias léni, melliek tizen-5 rétiben röpültenec napniugottról napkelettre. Élien, élien, élien!”

Addig jó, amíg nem akarok vele kezdeni semmit. Szedem össze, angyalresersír, molyolok a tárgyon tárgyatlanul. Hogy lássunk tisztán: a szárny mindenekelőtt (talán) csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. Egy valóságos geflügelte Worte – a szárny szava azonmód a szó szárnya.

*


A nemszerencse választása

…ő a maga részéről már választott, a nemszerencsét választotta, köszöni szépen, meg is mondta odabent a lapátkörmű nőnek, hogy nem. Szép pénz, kilóra is nagyon konkréten el tudja képzelni, bőröndje van több is, oda van készítve, de köszöni, nem. Végiggondolta, higgyem el.

Megfog a Lottózó előtt, hogy én csak legyek szíves, ne menjek be.


Kis rezignália

Elvállalom, persze, hogy megírom ezt a két flekket, hisz ki ne tudna, író, beszélni a kiadók helyzetéről általában, s a kiadóról különösen, mely az ő könyveit adja ki. Kifogyhatatlan tárgy, gondolnak is róla az érintettek mindenfélét, kényes és igen szoros viszony, egyszerre szakmai, baráti és üzleti.

Mindkét fél érzékeny, kiszolgáltatott, s minthogy soha nem egyféleképpen és egyformán, egyensúlyról elég nehéz beszélni, vagyis nem könnyű működtetni a szeretetet mint - Mészöly Miklóssal szólva - könyörtelen megértést.


Pécstárca

Egy őszi este írom ezt a tárcát Budapesten, ahol húsz éve élek.

Szeretem ezt a borzalmasan gyönyörű várost, mélyen ragaszkodom hozzá, s nemigen cserélném föl más urbsra, legalábbis végleg nem. Hogy lombok hullva hulltán a Margitszigeten avagy a pécsi Sétatéren fanyarabb, magányosabb és rilkésebb a nedves avar szaga, nem tudom és nem is akarom eldönteni. A Sétatér máshol és máshogy van bennem, életem másik meghatározó helyszíne, az a hajdani Pécs, amit az enyémnek tudok, véglegesebb és fikcionáltabb.