Vers

Angyalstop

versek

Szomorú, lassú ének


szomorú, lassú ének,

hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok,

hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog,

csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek

keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva,

rászakadt a lakodalmasokra.

Fejek derengenek. Ha gondolom,

hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva,

folyik a lé, folyik a járda kövére ki.

A balkonon állva

kedvesem aranyat mos a szürkületből,

mákszemnyi lámpa a tenyerében, hogy visszatér

Kövér aranyrögök a völgyben.


Csuklógyakorlat

versek

Szivar gyúl


ott folytatom. hol félvehagytam. az

asztalon csikkek, bakák ülnek

a porcogó huzatban. fenik a sürgős

éjszakát. ott folytatom. fogy a turbinaszóda.

fölhajtott gellerben a táj. lezuhanva a

trombitaszóra szájharmonikus papagáj.

ott folytatom. lassan kivarjul. vállak,

bokák szép kórusa. hónom alatt folyton

szivar gyúl. így röptet körbe a Musa.

ott folytatom. az asztalon.

hol félvehagytam.

csikkek, bakák, füzet, kapor.

zacskóba söprött mondhatatlan.

petárda ellen pampapor.

a verdesés. a két könyök szaga.


Szódalovaglás

versek

szétrúgott gyöngyök repülőtér

uram hogy tudsz így fényleni

milyen öröktől lüktető ér

spriccelt szét estéd kései

nyomán nézzed rossz helikopter

hogy tudnék véled kezdeni?

telik a szívem kerozinnal

mire fölszállnék szétveti


Esti kréta

versek

Taormina


Taorminában fönn a hold

kimerevül az ének

nyugszik a csendőrlaktanya

nyugosznak a szirének


ez az utolsó éjszaka

amit már néven sem neveznek

hüppögve sír a katona

és a naszádok eleveznek


Taorminán túl semmi nincs

nincs is talán Taormina

Armstrong a holdból visszaint

hüppögve sír a katona


A fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon teraszáról látni a tengert


a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon

teraszáról látni a tengert

és Troppauer úr valóban virág

ül a kaucsuk kínai vázában


Grafitnesz

versek

Dallszöveg


Zsákkal ha tükröt borítok elébed,

s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én.

Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez,

egy habzó ég van mélyén és tején.


Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez,

s mi dallamához zúzott üvegén?

Guggolj közel, de akárhonnan nézzed,

nincs egyrészt látvány s másrészről a fény.


A dallam nem változtat szövegén,

külön sem ez, sem az nem posztulálja,

darált egész, mi, úgymond, költemény,


és nincsen honnan kétrét nézni rá, ha

egy test az ég s a zizgő őrlemény,


KOVÁCS András Ferenc - PARTI NAGY Lajos

szonettjátékok

KAF: RÍMPÁROCK (Arany Louis d'Or! / Ohne PNL! / Szívben koridor, / sosem önölő! // DRága Lajosom! / Sohse PNL... /Kacsóm baloson / versbe béemel.// Küldök, ím Neked / némely rímeket: / jópár elkopott / rossz közhely*... kaputt! // Arany Louis d'Or, / lelki politúr / értük megbocsáss."

(*Lábjegyzet: "Nincsen számodra Heil!")


Altató

vers

„apaló apaló

angyal ül a videó”


dünnyögve legfő mesterét

lehunyja két lehunyja száz

a rítt a rút a rőt a rét

üveggolyónk eldunnaház

egy altatónyi vers kilép

a semmiségből elfeledk

ezik magáról halk durúzs

és légvonatszusz egy kiságy

körül derengő tarka lepk

e rengörül dagár borázs

pillázat és követhené

úgyis minden csak bertamázs

úgysincsen szó rá és ha van

álomnyelv édes vakszöveg

mely persze nem világtalan

a ludjelszé penkisba lázs

abra kadabra dab no meg

leal vezümm zigő kasé

zöngéi közt elandalon


Hétkék

Bertók Lászlónak

Hetvenedik születés-

Napján ajánlom.


Isten éltessen!

Igazán szép nap van ma.

Ad rá, hogy tessen,

Süt a nap megzakkanva.

Dichtungszerűség.

Mielőtt elpattanna,

Hétkék, derűs ég.


Kedves Laci, az

Öt szótag, illetve hét,

Nyűgöz, kötelez,

Tapsolja mindkét kezét

Fényesre, ujjé,

S nőjön, ki háromkát ír,

Tizenhét ujja.


Ültem itt délel

Őtt, s ülök beleérve

A széllelbélel

Te délutáni révbe,

Ülök ez alkal,

S mire a tárgyra térek,

A sál is elkel.


Az őszi rögval

Óság már minden órám,


Egérpörköltemények

A Fjodor-Kuzmicsszki Virtuózok daloskönyvéből

(Tatjana Tolsztaja és M. Nagy Miklós Ksszsze alapján Varga Viktornak szeretettel nyírfafile-ba másolta Benedikt Karpics)


ÖRÖM(ROZS)ÓDA-VÁLTOZATOK

Rozsódalra fakadgy ajkunk, nember búslakodgyatok!

Fjodor Kuzmics minden ember hejettünk is, jó napot!

Kösszöngessünk, küsszengessünk lábnyomjába őneki,

Égig érő rozsodáját gancsónk föl nem érheti.

Lenkellünk fel szíp marisznya égi krikszkraksz van söröm!

Durrbezzengjen dárd alingva, köldön tüngő fényözön.

Sitteggyesség hallám, veddel, zordondel gulcs tésztaszítt,


E-mail Móser Zoltánnak

Zörögve, veckelődve

honnan hová törekszel –

mintha egy üvegpatkány

vonná vemhes, törékeny

hasát az úton át, te

kallódó levélasszony?

Petri György: Egy őszi levélre

láttam

köszönöm

gyönyörű

nincs mit írnom

nem kell

összeszavazni mindent

ez se vers


ez egy levél

a vers csak

áthullana rajta

csak átfújná a szél

át hangtalan


ez a levél

egy tiszta jel

egy tiszta lyuk

nem lesi önmagát

nem kérdi nézed-e


nem kell megírni

van