Publicisztika

Szép versek 1963

Többszöri nekifutásra, s a magam számára is meglepően végigolvastam ezt a könyvet, noha Szép verseket nem olvas, hanem lapozgat az ember,

sétálgat benne föl s alá, mint egy kiállításon, ahol a résztvevők sokkalta fontosabbak, mint kiállított tárgyaik.


Az ördög Bádekkerben

(fürdőcédulák)

Ursulafürdőn, utolsó posta Pávabánya, dacára a szezonnak őszies a reggel. A Strapsovác karimájáról egy hete nem fogynak le a felhők, eldugaszolják a napot, s oly ideges erővel nyomják le a híres kéngőzt a medencékre, a vetkező-pavilonokra, hogy belejajdulnak a mohos pallók, e teknőc-korú, néma fürdőszolgák. De akinek füle van, mást is hall; mordulást a katlan mélyéről, olyasmit, hogy "nemáááá", ami aztán sokáig verődik a kopasz hegyfalak között, míg belefúl az angyalszalonnába odafönn.

Mindközönségesen pedig köd van.


Mi mennyi?

(hozzászólás)

"Nem tudom, tényleg nem tudom."

(Mészöly Miklós)


A kapitány lekiabál a hajógépházba a fűtőnek, hogy: "mennyi?".

"Harminc", hangzik a válasz.

"Mi harminc", kérdi a kapitány.

"Mi mennyi", kérdi a fűtő.


Nem tudom, mi a posztmodern, ezt mondom, és akkor ez a posztmodern?

Az ismert anekdota szerint, a harmincas években Bartókot megkérdezték egy koncert, egy ismert modern zeneszerző művének elhangzása után, hogy hogy tetszett, tanár úr? Bartók szigorúan rázta a fejét. Romantika, mondta.

És azt nem lehet?


BÚVÁRBŐR

Az irónia olyan, mint a Levis-farmer, divatcikk, mely sose megy ki a divatból.

Demokratikus, praktikus, a kopás hozzátartozik, noha elkoptathatatlan, továbbá általánosságban érdektelen, hiszen csak a személy által létezik, aki magához és magára idomította. Egy érett Levis-farmer maga az észrevétlen teljesség.

Módszer avagy szemléletmód avagy magatartás alig futott be nagyobb karriert az utóbbi évtizedek irodalmában, mint az irónia, stb., stb., de hát ezt mért mondom én, mért én mondom, én mit tudok erről mondani külön és speciálisan?


Statt Berlin

Itt és most nem tehetek mást, mint hogy némely feljegyzést, egykorút, imitáltan egykorút és mostanit egymás mellé teszek, s azt mondom, ilyesmi lenne "nagyban", ha mondjuk megírnám egyszer.

Nagyban és "pontosban". Most csupán a statt - helyett a hely helyett.


Parti Nagy Lajos és Bruno Bourel Budapestje

Magyar fényképészek a 20. században keresztül-kasul fényképezték Párizst, a fordítottjára, hogy jelentős francia fényképész éveken át ilyen elmélyülten éli és dolgozza föl Budapestet, nem ismerek példát. Ez persze önmagában kevés lenne művészetnek, ha nem párosulna azzal a finom tehetséggel, természetes tudással, melyet Bruno Bourel minden egyes felvétele, minden ellesett pillanata hordoz és sugároz.


A karfavörös oroszlán

(nulla-pont, részlet egy könyvhöz)

BERLIN - Az ablakomból a Storkwinkelre látok, egy délre nyíló, kicsi utcára Grunewald szélén, a Kurfürstendamm végében, már-már a Rathenau-platzon. Mire a Kúdamm ideér, szemmel láthatóan kifullad, körülbelül a Kurfürstendammbrückéig bírja ragyogással (pracht-tal, így is hívták hajdan: Prachtboulevard), utána nagy ívben lerúgja a körömcipőt, sarokba vágja a napernyőt, a kimenős-retikült, s úgy ahogy van, kicsit csámpásan, vidékiesen begyalogol a villanegyedbe, s eltűnik a Koenigs-allee decens épületei között.


A hét asszonya (tolltartó Jolánnak)

Hogy mire vágyik a hét asszonya? Arra, fikabubuskám, hogy egyszer fölmegyek a várba villamossal, de üresen, cseszed, olyan üresen, mint egy boríték.

Az nekem király volna, hogy semmi föl-leugrálás, semmi utasállat, érted? Ezen sokat szokunk a kínunkban röhögni, hogy utasállat, érted, hány utasállatod volt, kérdezzük a melegedőben, meg meséljük a jó beköpést, amit az ember kigondol menet közben, hogy mit kiabálna be szívesen, ilyesmiket, hogy aidsesek leszállni, Rákóczi tér, satöbbi. \\r


Mattersburg leírása

(diktálatok egy bédekkerhez)

Lass' deine Hände nicht müssig sein, so kommt das Glück von selbst herein.

(Kezed ne tétlenkeggyen hogy magától szerencséd leggyen.)


Tolnai Ottóról

Tolnai Ottóról többször próbáltam írni, hol vers lett belőle, hol valamiféle tolnaiáda, de „előszó”, tanulmány vagy például esszé sohasem.

Talán azért, mert számomra, élők és holtak közül, a legfontosabb magyar írók egyike, s a fontos dolgokról általában annyi mindent gondol az ember, hogy megnémul a közelükben. Persze jó némaság ez, mert ül és, mondjuk, olvas, Tolnai Ottót olvas, vagy éppen hallgatja a szerző hangját.


Privát mitológiák

(Elhangzott 2002. december 17-én a Gutmann Galériában.)

Megnyitó

- Klimó Károly, Körösényi Tamás és Soós Tamás kiállításáról -

Hölgyeim és uraim, noha igazán megtisztelve érzem magam, hogy e három kiváló muvész kiállítását ezennel megnyithatom, nem áll módomban semmiféle szoros és szakszeru bevezetot mondani, azért nem, mert nem értek hozzá. Ez nem álszerénység, igenis van nyelv, szaknyelv, mely képes leírni, értékelni és tágabb összefüggésbe helyezni e muveket és muvészeket, de én ezt a nyelvet nem birtoklom.


Köszöntő-cédulák

Makay Ida születésnapjára


Lapszabászat

Első e nyári bedolgozásom, alkalmi hyde-olásom tárgyát a kényszer szüli, kedves 168 Óra-olvasó. Kapóra jön a kényszer, mert egyrészt költözni az ember nyomós ok nélkül nem költözik, másrészt, ha mégis ezt teszi épp, mint én, akkor másra figyelni úgyse tud, agya lassan, de biztosan beszűkül, s csak ez a procedúra van, ez a fenekestüli külső és belső felfordulás.


Laminált aranyozás

Tartozom vele, hogy mi is volna még a hős Ali pontosan. Mármint Arany Jánosnál, noha névadója és apropója továbbra is a polc, ama laminált bútorlapból készült könyvtartó alkalmatosság, melyről, nem úgy, mint pár hete, lazán leemelem az Arany-összest. Pontosabban lepiszkálom, hiszen minél magasabb a lakás, annál odaföntebb kezdődik az ábécé. S ezzel el is telik a tegnap délután.


Díszlet, magyarság

Az Éjjeli menedék című kultúrműsor (közszolgálat, 2-es csatorna) augusztus közepén Balassa Pétert idézte, miszerint örülni kell a demokráciának akkor is, ha förtelmes, egyre förtelmesebb. Igen, örülni kell, az Éjjeli menedék pedig förtelmes, és nem azért, mert mottójaként Balassát idézte, ez csak gusztustalan, illetve arcátlan és infantilis.


A vakszöveg talált szeme

A litera 2003. október 11-én - egyéves születésnapja alkalmából - Közhely Fesztivál címmel nagysikerű fesztivált rendezett az A38 állóhajón. Szépirodalmi rovatunk különkiadásában az erre az alkalomra írt szövegeket adjuk közre. A sorozat második részében Parti Nagy Lajos közhely-beszédét olvashatják.


Kedves Barátaim, hölgyeim és uraim!


Jégbüfé-cédulák

(Elhangzott Budapesten, a Nyitott Műhelyben, január 15-én)

(Vázlat, Bruno Bourelnek, illetve -hoz, illetve -től)

Mottó1.

El lehet ájulni az illatában. Évezredek, buszok, rezsimek jönnek-mennek, a jégbüfé marad, és marad Jégbüfé, mert a név kötelez, és a tartás kikezdhetetlen. A pontos tudomás önmagáról. Egyszerre hideg és forró, jegeskávé a nyárban és lobogó dupla-fekete a télben. Parfék, almás piték, sarokházak, tárgyszeru, édes zajok, ahogy fölsóhajt hat tonna krémes vagy csörren egy tálcányi tortavilla. Egy Jégbüfé forró önismerete.


A transzmisszionárius

Emlékezetem egyik jelentős rétegének Szederkényi Ervin a kötőanyaga.


A závadai erdők

ó ötven év ó ötven év

micsoda ok micsoda ék

már tele vám még tele rév

de ha az ember belebám

de ha az ember belerév

torkán reszel a heurék

(Dumpf Endre)


Kisszáj-sztori

Mindazok, akik kiszorultak a Trafóból, ráadásul a Magyar Televízió szilveszteri közvetítéséről is lecsúsztak, vagy egyszerűen csak újraolvasnák a litera nagysikerű előszilveszteri buliján elhangzott szövegeket, az elkövetkező bő egy hónapban megtehetik a legújabb Első nyilvánosság extrában.

Amellett, hogy kockásba és

csíkosba optikailag ne öltözzek, ma estére, ha jól értem, valamely jeles

dolgot, tényt, eseményt kellett volna címlapsztorivá írni, kiemelni abból a

borzalmas és gyönyörű folyamból, ami az elmúló év. Hogy milyen arányban


Szutyom

Nem hinném, hogy bármilyen beszédre, pláne kentaurbeszédre volna alkalmatlanabb idő, mint egy fülledt nyári vasárnap Budapesten, de hát ez adatik a leadás előtti utolsó nap gyanánt, ólmos, sőt nedvesen púderes az égbolt, zivatar készülődik.

Nem messze, a Nyugati táján, ahogy mondani szokás, dob pereg, száz dob legalább, de a súlyos, mozdonyzihálássá összeálló hangfal egyszer csak elbizonytalanít, hogy mi is ez, mit is hallok én valójában. Könnyen elbizonytalanodom, nem vagyok publicistának való, szentigaz. De nem is vagyok publicista.


A bécsi szív verése

"Hazám, te legnagyobb törpe."

"Ha volna névjegykártyám, az állna rajta, hogy emberimitátor."

"Néha egyáltalán nem tudom, ember vagyok vagy bécsi"

(Helmut Qualtinger)


Város-cédulák

Berlintárgy például az, hogy élethossziglan tudnék ott élni. De ne beszéljek rólam, alkalmazzak magam és feneketlen tárgyam közé valaki hőst, ne szólj szám, nem fáj személy.


Pécstárca

Egy őszi este írom ezt a tárcát Budapesten, ahol húsz éve élek.

Szeretem ezt a borzalmasan gyönyörű várost, mélyen ragaszkodom hozzá, s nemigen cserélném föl más urbsra, legalábbis végleg nem. Hogy lombok hullva hulltán a Margitszigeten avagy a pécsi Sétatéren fanyarabb, magányosabb és rilkésebb a nedves avar szaga, nem tudom és nem is akarom eldönteni. A Sétatér máshol és máshogy van bennem, életem másik meghatározó helyszíne, az a hajdani Pécs, amit az enyémnek tudok, véglegesebb és fikcionáltabb.


Kis rezignália

Elvállalom, persze, hogy megírom ezt a két flekket, hisz ki ne tudna, író, beszélni a kiadók helyzetéről általában, s a kiadóról különösen, mely az ő könyveit adja ki. Kifogyhatatlan tárgy, gondolnak is róla az érintettek mindenfélét, kényes és igen szoros viszony, egyszerre szakmai, baráti és üzleti.

Mindkét fél érzékeny, kiszolgáltatott, s minthogy soha nem egyféleképpen és egyformán, egyensúlyról elég nehéz beszélni, vagyis nem könnyű működtetni a szeretetet mint - Mészöly Miklóssal szólva - könyörtelen megértést.


A nemszerencse választása

…ő a maga részéről már választott, a nemszerencsét választotta, köszöni szépen, meg is mondta odabent a lapátkörmű nőnek, hogy nem. Szép pénz, kilóra is nagyon konkréten el tudja képzelni, bőröndje van több is, oda van készítve, de köszöni, nem. Végiggondolta, higgyem el.

Megfog a Lottózó előtt, hogy én csak legyek szíves, ne menjek be.


Angyal(szárny)cédulák

„6-van nadi alacu fénies szárnias léni, melliek tizen-5 rétiben röpültenec napniugottról napkelettre. Élien, élien, élien!”

Addig jó, amíg nem akarok vele kezdeni semmit. Szedem össze, angyalresersír, molyolok a tárgyon tárgyatlanul. Hogy lássunk tisztán: a szárny mindenekelőtt (talán) csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. Egy valóságos geflügelte Worte – a szárny szava azonmód a szó szárnya.

*


Ottlik mint szemránckrém

(Elhangzott június 8-án délután 4 órakor a Vörösmarty téren.)


Hóvaku

A Hóvaku eredetileg a Lyoni omnibusz című tévéműsor felkérésére íródott: egy-egy fényképre komponáltak novellákat a szerzők. A novella egy későbbi változata a Liget című folyóirat 1997/1-es számában jelent meg. Mi most először az eredeti művet közöljük az ihlető fényképpel együtt, s utána elolvashatják ennek a novellának a tizenegy évvel későbbi, a mostani változatát, mely nemsokára megjelenik a szerző új kötetében, A fagyott kutya lábában.


Hóvaku 1995 (Lyoni omnibusz)


Őszömi beszéd

A nagy Duna mentében ennyit még az illetlen beszéd kurva anyját nem szidták.

E lakocska, mely amúgy igen drága nékem, szemforgatásban mindig is virtuóz volt, s itt abba is hagyhatnám, írhatnék az őszről, de nem hagyom, és nem írok. Az utóbbi évek legszebb kora őszét elfújta az idők szele, a szél entése, hogy finom legyek (Magya rember nemtrá gár / rohadt geci akor mány!), másként mondva: derék hazám az elmúlt két hétben leminősítette magát a vacak, mállékony, véres-röhejes banánköztársaságok szintjére.


Ambrus Judit – Parti Nagy Lajos

Levelek Parti Nagy Lajoshoz. Parti Nagy Lajos és Ambrus Judit levélváltása

Kedves Lajos, midőn ezt írom, zord a lelkem, mint behabart cimbalom, de ne is próbáljál mobili telefoni szókkal szándékomtól eltéríteni, mert nem. Együtt akartam válaszolgatni az olvasóink kérdéseire teVéled, igen, mert tudom, de nem, mert azt is tudom. Végignéztem a Hozzánk (értsd: nagy há), mit Hozzánk?!


Hezitt

Egy nem beszéd rekonstrukciója

Alantiakat december 23-án kora délután, az AKKU Egyesület AKKORD című rendezvényén mondtam el a Kálvin téri aluljáróban, ahol is színészek, zenészek színházi emberek, társulatok léptek fel, név szerint - igen, ideírom őket név szerint -: az AHA-Hajléktalan Színház, az Atlantis Színház, Básti Juli, Cserna Antal, Dévai Nagy Kamilla és Labant Csaba, valamint a Krónikás Zenede Kárpát-medencei növendékei, Egri Márta, Érsek Dóra és Budai Márta, a Finita la Commedia társulat, Galkó Balázs, Hegedűs D.


K. D. 154 pillantása

Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe. Előszó Fráter Zoltán. A kötetet összeállította, szerkesztette és az utószót írta Kovács Ida. Design, tipográfiai, nyomdai előkészítés Fákó Árpád. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2006. 144 oldal, 2800 Ft

Lassan tizenöt éve lóg a dolgozószobám vagy hát szobáim falán a fényképe. Mikor egy költözés után a véglegesség szokásos igézetében - sic itur ad acta - kiakasztottam, fiatalabb volt nálam, mostanság én vagyok az öregebb, és ez már így marad egy ideig.


Parti Nagy Lajos: Kemény István

PALLÁDIUM-DÍJ 2007

Hölgyeim és Uraim, szándékom szerint rövid leszek és lényegre törő, nagyon örülök, hogy én laudálhatom Kemény Istvánt, illetve Élőbeszéd című kötetét, melyet a Magvető Könyvkiadó adott ki.


(A verejték luxusa)

A Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központját az a szándék vezérelte, hogy az idei színházi világnapi üzenet itt és most hozzánk, színháziakhoz és nézőkhöz egyaránt szóljon. Ezért a hagyományoktól eltérően 2007. március 27-i világnapi üzenetét a Magyar Központ felkérésére Parti Nagy Lajos írta. Ezt az üzenetet közöljük itt.

(A verejték luxusa)


A föl-földobott tojás

Kentaurbeszéd. Népszabadság, 2008. július 12.


Hogy is van? Fölül ember, alul ló? Vagy fordítva? Netán hol így, hol úgy? Nehéz az emberrel. Tán csak a beszéddel nehezebb (vagy fordítva). Kamaszkoromban nagyon belém ragadt Cesar Vallejo perui költő egy passzusa, az ember valójában csak állat, de ha feléd fordítja arcát, szomorúsága szíven üt - azt hiszem, így szól, de azért nem tenném érte idézőjelre a kezemet.