Monográfia

Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos

"A nyelvnek gyúrható anyagként való szemlélete és főleg gyakorlata, illetve ennek a gyakorlatnak a sikere és elterjedése azt eredményezte, hogy ismeretelméleti kétely fogalmazódott meg nemcsak a nyelv uralhatóságát, de az olvasói aktivitás irányait illetően is. Ugyanis a nyelv töréseiben felszabadult olvasói helyek kétségbe vonták az értelmezés és olvasás lezárhatóságát, a jelentésadás feltételévé az vált, hogy egy következő olvasás majd érvényteleníti is azt. A Parti Nagy-szövegek ennek az elvnek a működtetésével olyan labirintussá álltak össze, amelyeknek határai egyrészt az olvasói aktivitástól függnek, másrészt lezárhatatlannak bizonyulnak, hiszen a magar irodalmi hagyomány egyes szövegei is beleíródnak, azokat is olvassák. Ennek az intertextuális labirintusként működő szöveguniverzumnak éppúgy része lehet a magyar irodalom legrégebbi szövegemléke, mint mondjuk Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany János, Ady és Kosztolányi egy-egy szövege, verssora." Németh Zoltán (Fülszöveg)


Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb nyelvművésze, az ún. posztmodern magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Németh Zoltán monográfiája azonban nemcsak Parti Nagy eddigi műveinek posztmodern vonásaira hívja fel a figyelmet, hanem tágabb recepció- és hatástörténeti kontextusba is ágyazza azt. Ebben segítségére van az a tény is, hogy Parti Nagy munkásságát mindig is kivételezett figyelemben részesítette a recepció.