Elbeszélés

Teöpfel Aranka hóesése


Teöpfel Aranka befelé hulló hóesésre ébredt, és nyomban bányát nyitott magában, úgy kürtőt, vájatokat, 1 darab jól kizsírozott liftaknát, mint ahogy fáradtan le- és felfelé nyikorgó csillesort is. Aztán elcsorgó őzikeszemekkel bámulta egy bot hosszabbik végét, amely ágya mellett hevert, és arra gondolt, nyomban szívburkon döfi magát, de akkor is könnytövig csukott pillantással, és most.

  Mert miért, ha nem lehet?!